Mielőtt még bármi tanácsadásba belekezdenék, azért el kell mondanom, hogy a gyerekek nem azért borulnak ki, hogy a szüleiket szívassák. A haragnak, dühnek oka van (mint ahogy a felnőtteknél is-gondolj bele-nem a haragért haragszol!). Ezt az okot azonban, ha még kicsik, nem tudják elmondani, sem felnőtt módra kezelni. A te feladatod az ilyen helyzetekben, hogy szabályokat állíts, de szeretettel, higgadtan (baromi nehéz, de vannak rá módszerek, hogyan maradj higgadt, például itt!) kezeld a helyzetet, ne pánikolj és FŐLEG NE SZÉGYELLD MAGAD ÉS A GYEREKED!

Itt egy kis  SOS ötlet a megnyugváshoz:

Szóval visszatéve eredeti témánkhoz: na, ilyen helyzetben lehet szorongani csak igazán! Körülöttem millió ember, a gyerekem/gyerekeim üvöltenek. Mindenki bennünket néz, van akik megjegyzéseket tesznek, ilyeneket például:

•  "én bizony rávernék a fenekére" vagy
• "ezek a mai anyák és/vagy gyerekek" vagy
• "bezzeg, az én időmben nem voltak ilyen hisztis gyerekek"
• "mert mindent megadnak nekik"
• "jól el van kényeztetve mondhatom"

Szóval sorolhatnám vég nélkül a megjegyzéseket, amik csöppet sem segítő szándékúak viszont rendkívül rosszindulatúak...

Mit tehetsz ilyenkor?

Vörös fejjel azt üvölteni, hogy "mi köze van hozzá ?" valamint "megnézném én, hogy maga ,mit csinálna ilyenkor!" szóval...hidd el nem jó megoldás! Miért? Egyrészt, mert csak a zűrzavar lesz nagyobb, még idegesebb leszel, a gyerek hangosabban fog üvölteni és annak a néhány embernek is felkelted a figyelmét, aki eddig tapintatosan nem bámultak téged és zokogó csemetédet/csemetéidet.

De akkor tényleg mit csinálhatsz ilyenkor? Tanácsaim, ötletekre lebontva:

Tesco, Auchan, Lidl, Spar, CBA-ban és tsai:

Ha nagyon drámainak érzed a helyzetet, csendesen elkormányzod a bevásárlókocsit egy hátsó zugba s megvárod, míg a bőgés megcsendül. Adj neki valamit inni, simogasd meg. Vedd elő a zsebből az ilyenkorra tartogatott "Rosszkedvűző Házimanót" vagy a Kerek Varázskavicsot és amilyen gyorsan lehet, hagyjátok el a helyszínt! 

Közben mondhatsz ilyeneket: "Nincs semmi baj, egy kis technikai nehézség. "Ez egy ilyen  nap", vagy egyszerűen " Rendben vagyunk. Nem hiszem, hogy ez egész nap tart. "

Bizonyos esetekben, ha azért bőg, mert nem kap meg valamit én bizony megölelgetném és közölném vele nagyon kedvesen, hogy "azt a dolgot NEM vesszük meg és nagyon sajnálom, ha ez ilyen rosszul esik neked, de nem! " Nem próbálnék pénzhiányra hivatkozni és nem keresnék mentséget, hogy miért nem tudom, akarom megvenni. Ilyenkor is be lehet vetni a  zsebben lakó Kerek Varázskavicsot... 2-3 alkalom után a gyerek tökéletesen alkalmazkodik ehhez a szabályhoz, hogy csak azt és akkor veszünk meg dolgokat, ha a felnőtt engedélyezi. 

Buszon, vonaton, metróban:

Vonatra fel se szállj úgy, hogy nem viszel magaddal legalább egy fél háznyi játékot! Lehetőleg olyanokat, amiket imád. De tapasztalatom szerint a vonaton annyi minden érdekes van, hogy a gyerekek a legritkább esetben szoktak kiborulni. Ráadásul fel lehet állni, járkálni és ez sokat segít.

Helyi járatos busz: itt azért többször látok üvöltő csemetét. Ha nem megy a figyelemelterelés, akkor én fognám a gyermeket és leszállnék a buszról. Elsétálnék a következő megállóig, megbeszélném vele férfiasan  1. miért bőgött? 2. elmondanám, hogy szeretnék vele busszal hazamenni, de ha üvölt, akkor ez sajnos nem kivitelezhető. Megölelgetném és némi szabályt (játékosan) megpróbálnék vele letisztázni a buszos közlekedéssel kapcsolatban.

Metró: lsd.mint busz

Távolsági busz: erre is a vonatos szabályok érvényesek, sok játék, könyv stb.

Orvos:

Ha itt sír egy gyerek, az számomra teljesen érthető. A gyerekek számára idegen, félelmetes és általában kapcsolatban van valamiféle fájdalommal. Az orvoslátogatási alkalmakat szerintem mindig meg kell (kellene), hogy előzze egy felkészítő játék, mese. (pl. a Víziló, aki félt az oltástól) . Lehet játszani orvosost, csinálni otthon szurit, sztetoszkópot, orvosi táskát, recepteket. Játszanék bábokkal, akik közül az egyik nagyon fél a dokitól. Tapasztalatom szerint az orvosnál való sírás szinte mindig a félelemből fakad. Lehetőleg az vigye orvoshoz a gyereket, akinél a gyerek nagyobb biztonságban érzi magát. Ez sok esetben inkább az apa (igen, az apa "erős, mindenkit legyőz" érzés ebben a helyzetben sokat segít) Ha sír, itass vele vizet, ringasd, mondjál mondókákat. Ez egy mágikus korszak, úgyhogy a gyerekek bármit elhisznek. Ha sehogy sem tudod megnyugtatni, vidd ki és keressetek egy "Bátorságkavicsot" vagy "Félelemeltüntető Falevelet". Közben vegyetek nagy, mély levegőket sőt, ha hajlandó rá, futhattok egy kicsit

Vendégség:

A gyerekek zseniálisan érzik, ha meggyengülünk és pompásan ki is használják! Ha olyan vendégségben vagy ahol úgy szeretnek a gyerekeddel együtt, amilyen vagy-akkor semmi gáz. Ilyen helyen -miután általában te is -oldott és jókedvű vagy, a gyerek/gyerekek se borulnak ki. De miért is mennél másmilyen vendégségbe?..Jó, jó tudom, néha muszáj. 

Ha a vendégség nagyon kínos, ne menjetek el vagy csak addig maradjatok, amíg kezelhető a helyzet. Tehát időben lelépni, ez a legfontosabb!

Reggeli őrület (öltözködés, készülődés, és a többiek):

 Gondolj bele, amikor azt mondod a gyereknek, hogy siessen, akkor mit is vársz tőle? Hogy gyorsabban mozogjon a keze? Hogy kapkodva öltözzön? Sajnos, egyiket sem lesz képes megcsinálni. Ami megoldásként működhet: korábban felkelni, hogy elég idő legyen a reggeli készülődésre. Csinálj reggeli rutin táblát, jelöljétek, hol tartotok éppen, hogy lássa mit kell még csinálni és mi az, amit már elvégzett. Például ilyet:

Dicsérd, jutalmazd, ha valamit jól csinál! Legyen egy befőttesüveg, amibe gyöngyök kerülnek, ha valami derekas dolgot végzett. Valamennyi számú gyöngy után járjon jutalom! 

A szabályokat otthon kell kialakítani és a hisztiket legjobb megelőzni. Ne vidd olyankor, ha fáradt, éhes, szomjas. Mindig legyél tudatában, hogy oka van a sírásnak! Ha úgy érzed, hogy már túllépett egy mértéket, akkor állítsd "parkolópályára". Ez egy olyan hely a lakásban, ahol megnyugodhat, de ezt ne ott és akkor találd meg! Beszéljétek meg egy nyugodt időszakban, hogy mindenkinek lehetnek rossz pillanatai (félórái...), amikor szüksége lehet arra, hogy összeszedje a gondolatait, megnyugodjon. Alakítsatok ki közösen egy ilyen helyet, nevezzétek el valahogy: A nyúl síróhelye vagy Romboló Parkoló vagy Puha Pihenő stb. 

Amiket soha, semmilyen körülmények között ne tolerálj: a rombolást, verekedést, anya, apa, testvér megütését. Ilyenkor amellett, hogy parkolni küldöd, vonj meg valami kedvezményt! 

Nagyon fontos, hogy mindig, minden alkalommal- ha megnyugodtak a kedélyek- tisztázzátok a helyzetet. Mindig mondd el pontosan, hogy mi nem tetszett a viselkedésében és mit vársz el tőle. Mondd el azt is, hogy a harag, bőgés elfogadható érzelem, biztosítsd arról, hogy te szereted, akkor is, ha bőg. Azt is mondd el, hogy te is szoktál haragudni és olyankor ezt meg ezt érzed. Így ő is elmondhatja, hogy mit érzett.

Az, hogy azért kaptad a büntit, mert rossz voltál, az nem érvényes! Így mondd: azért kaptad a büntit, mert megütöttél. Ezt soha többé ne tedd!

Hogy el tudj vonni valami kedvezményt, ahhoz adni is kell. Például a számítógépezés (10 -15 perc) valamilyen teljesítményért jár és nem automatikusan. Este egy mese helyett kettő, de ne öt és ne tíz. Találjátok ki közösen a kedvezményeket.

Amikor szabályokat állítasz fel, gondolj arra, hogy a korlátok biztonságot adnak. Egy függőhídon -korlát nélkül...

A korlát (szabály) jelzi a gyereknek, hogy meddig mehet el és így válik biztonságossá, kiegyensúlyozottá az élete!

Ha kell a segítségem, itt megtalálsz

 Köszönöm, hogy benéztél, ha tetszett és megosztod, annak is örülök!